Nógrád - Kóspallag - Nagymaros; Hátravan 1121,62 km II.

Nem véletlen írok két bejegyzést erről a távról, hiszen egy nap alatt gyakorlatilag teljesíthetetlen.

Szóval ott hagytam abba a kalandozás regébe való behelyezését (alias írást), hogy hulla fáradtan durmoltunk a kis parasztház csendjében. 

7-kor ébredtünk, reggeliztünk, elintéztük ügyes bajos dolgainkat, majd Időképet néztem, és sokkot kaptam, kis hazánk teljes szélességében egy zöldes-kékes felhőmázat kapott. Szuper... Hazamenni nem fogunk, ha már itt vagyunk, plusz itt az ideje megtanulni csúszós (nagyon csúszós) talajon is túrázni, később még jól jöhet.

9-kor indultunk el a csodás időben:

Nagyon jól néztünk ki, de mielőtt még nyakunkba vettük volna  a túrát, gyorsan elugrottunk a főúton lévő ABC-be (Coop), szerencsére nyitva volt, vettünk vizet, amit azonnal megérzett a hátunk, plusz nekem a kötelező túra-kakaó mámor is kellett (nem kellett volna, sose, de tényleg sose reggeliztek be, majd verjetek be rá fél liter kakaót túrázás előtt, mert meghaltok, és általában ne kajáljatok be túlságosan, lelassít, letunyult leszel tőle és általában rossz úgy túrázni).

Kóspallagról mentünk kifelé a betonúton, majd fel az erdőbe a kék jelzésre, itt még egészen tűrhető volt az út, csúszkált, de lankás volt az út, így nem volt akkora probléma a haladással (így utólag visszanézve). Itt született 9:50-kor egy videó is:

Az "ottonról jelentkezünk, azt hiszem..." elég sokat elárult a kedélyállapotomról.

Bandukoltunk szépen, elhaladtunk egy mező mellett (itt legyetek észnél, mert meg kell kerülni a mezőt és utána nehéz kiigazodni, hogy merre kell menni, mert kék jelzés nem igen van - egyébként a tölgyes felé kell indulni). A mezőn találkoztunk egy érdeklődő nyúl úr/úrhölggyel, aki érdeklődve közeledett felénk, de jött két másik elvetemül túrázó, így már sok lett neki és inkább elbújt. 

Az erdős részben haladva odaértünk egy kis patakhoz, ahol egy gerendahídon keltünk át. Addigra nagyon megáztunk, de lőttünk néhány képet, mert nagyon szép volt az egész kis völgy.

Innen már nem volt messze a törökmezei turistaház, viszont fel kellett mászni egy elég meredek oldalon, ahol azt éreztem, hogy jó jó, megyek előre, de csúszok vissza minden lépésnél 5 cm-t. Bosszantó volt, de elértük Törökmezőt, ahol FORRÓ, óriási cserépkályha várt minket, teáztunk és csokiztunk egyet, én próbáltam a nadrágomat viselhetőre szárítani, ez nagyjából össze is jött. Kicsit többet időztünk itt, mint terveztük, de hát ki bánta, amikor összepajtiztunk egy 3 hónapos vad vizslalánnyal. Szörnyen rémséges volt :-). Pecsételtünk és jöttünk. 

Szerencsére, amikor elhagytuk a házat az eső alábbhagyott lelkesedéséből és hamarosan teljesen elállt. A köves úton haladtunk viszont nem a kéken, mert nagyon saras volt addigra minden, kb. 500 méter után tértünk rá vissza. Minden annyira nyugodt és annyira csendes volt. Egyébként innen indul egy tanösvény a Hegyes-tetőre is, helyes kis táblák informáltak minket is. Videók is születtek természetesen, viszont az egyik meghaladta a 100 MB, szóval annak Youtubera kell menni, vagy megtartom magamnak (:-P). De a kisebbik videót megmutatom:

Innen jöttek egy-két szép kaptató, viszont megérte, mert nagyon szép kilátás nyílik a környező hegyekre, ahol a Csóványos is ott van, láthatjuk honnan jöttünk és szépen hátba is veregethetjük magunkat.

Köves-mezőn megpihentünk és a térdemre való tekintettel lementünk a K+-on Nagymarosra (na de szó ne érje a ház elejét kb. 2-3 héttel korábban bejártuk a maradék részt!), innen indultunk haza (itt majdnem elfelejtettünk pecsételni).

Fantasztikus két napot tudunk a hátunk mögött, gondolom az első túra is olyan, mint a többi első, nem lesz többet ilyen. Végül is, örülök, hogy megcsináltuk, a Csóványosnál már csak két magasabb hegy van Magyarországon, tehát azokra is képes vagyok (annak kellene lennem). A másnapi térd, far, vádli és egyéb fájdalmakról itt most nem beszélek, ez vele jár, majd megszokom.

Okosságok:

1. Legyetek észnél a jelzésekkel, könnyen el lehet téveszteni az jelzéseket, ha nem figyel az ember, senkinek se hiányzik plusz 8 km (főleg nem szakadó esőben).

2. Nagymaroson, ha lejöttök a K+-on vigyetek gáz/paprika sprayt (kutyák ellen).

Következőleg egy pesti egy napos túra a cél, remélem még májusban összejön egy hétvégén, plusz Pünkösdkor is jó lenne menni egyet. Addig valószínűleg nem jelentkezünk, hacsak nem szerzünk valami hihetetlenül király túrázós cuccot!

Kékezzetek, mert az jó! ;-)

Nógrád - Kóspallag - Nagymaros Hátravan: 1121,62 km I.

Mint korábban is írtam többen nem javasolták a 17.sz. túrát kezdőknek (ki is fog derülni, hogy miért, én kezdőként senkinek se javasolnám), de bevállaltuk csak kicsit fordítva, mint az OKT honlapján van, tehát Nógrádról mentünk Nagymarosra.

6.48-as vonattal indultunk Ceglédről, valamivel fél 10 után értünk Nógrádra (Vácon megvárja a zónázót a nógrádi kispiros). Az idő kellemes volt, épp jó a túrázáshoz (de jött itt még kutyára dér...)

Az állomáson pecsételtünk, így megszereztük életünk első Kéktúra pecsétjét (ez láncon van, tintapárna nélkül, a jegykiadás nem működik, szóval vigyetek párnát ti is!):

Itt valószínűleg boldognak és vidámnak tűnhetünk, de ez egészen addig tartott, amíg az állomásról jobbra elfordulva ki nem értünk ehhez:

Na, nem mintha előre nem tudtam volna, hogy nagyon sokat kell gyalogolni aznap és nagyon felfelé, de itt még 15 kilométerre volt a Nagy-Hideg-hegy (és akkor még szembesülni se akartam azzal, hogy Kóspallag mennyire volt).

Szóval, elindultunk szépen a kék jelzésen, így a várat mi kihagytuk, pedig biztos érdemes lett volna megnézni, de tudtuk, hogy feszített lesz a napi program és sajnos nem jut rá idő, de megyünk még Nógrádra.

Kellemesen haladtunk felfelé egy mező mellett, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a völgyre, a várra, majd egy erdészeti úton haladtunk tovább, időnként kanyarogni kellett (érdemes figyelni, mert a biciklis kék elmegy másfelé, nehogy elmenjünk vele). 

Elhagytuk a Régi zsidó temetőt, a Kálvária-dombot, átgázoltunk egy patakon (hogy én azt mennyire élveztem) itt már egyre inkább haladtunk befelé az erdőbe. Menjünk fel és le, ez kellemes ki erdei séta volt. Útközben találkoztunk 2 Vuk rokonnal, helyesek voltak, de gyorsan el is szaladtak előlünk, de ez így is van rendjén.

A Saj előtt megálltunk a patak parton fotózni, és egy újabb kisbarátra leltünk, ahogy a képek is mutatják majd (sietős dolga volt és félt is tőlünk egy-két fotó után hagyjuk menni a dolgára). A Saj-forrásnál volt az első szünet, ahol ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat. A forrás nem igazán működik, kevéske víz szivárog belőle. 

Nos... A Saj-forrást elhagyva megtudtam mi az a Magyarok Istene. Kettő olyan kaptató volt a Fultán-keresztig, hogy azt hittem fogok egy kidőlt farönköt és leszánkázok rajta, majd hazajövök, na és itt volt az első indok, hogy miért NE menjek első túrázók oda, de becsülettel lihegtem, pihegtem és tűrtem a fájdalmat, miközben Karesz kecske módjára szökkent fel a Fultán-keresztig. Bosszantó....

Én a legőszintébben mondom, hogy az hittem, amíg felérünk elpusztulok, de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem konkrétan a 10 kilogrammos táskával együtt dőlök be egy szakadékba.

 Nem tudom a képen mennyire látszik az elgyötört fejem, de itt már az volt és még jött a legjobb buli a Csóványosig ("ahonnan majd már csak lefelé megyünk" - mondta K. bíztatólag - teszem hozzá egy kegyes hazugság volt).

A Fultán-kereszt útán még jött egy kellemes kaptató, de felértünk a Csóványosra 2 pihenővel és kb. 2 fotó szünettel úgy 2 órára.  

Jó érzés volt szétnézni a most már kilátóként használt geodéziai toronyból, itt már sokan voltak, de sokat nem időztünk, indultunk tovább az egyre inkább baljós felhők alatt a Nagy-Hideg-hegy felé. 

Mondanom sem kell, hogy itt is vannak olyan részek, hogy amelyeket ismét NEM ajánlok kezdő túrázóknak, amire beértünk pecsételni már nagyon csúnyán gyülekeztek a felhők, mire kijöttünk már fel kellett szerelkezni eső elleni védelemmel, de biztatott a tudat, hogy mindjárt elindulunk Kóspallagnak lefelé (innen kb. laza 9 km volt még), de két óra alatt lejöttünk a hegyről. Kisinócon pecsételtünk elindultunk, mint kiderült a régi Kéken, így kicsit "eltévedtünk", mert elvileg még fel vitt volna Kóspallag mellett az út, de mi a régi Kéken jöttünk le a községbe.

Hulla fáradtan megérkeztünk a szállásra, ahol elfelejtették az érkezésünket így nem volt bekapcsolva a fűtés, pedig igazán elkélt volna, de a szállásadó becsületére legyen mondva, hogy "bepöffentette" a radiátort és hamar meleg lett.

Háromnegyed 7-re értünk le, kb. 10-15 perces dolog volt a tulajjal, kedves kis paraszt ház átalakítva (Szépvölgyi Faluturizmus) turista szállásnak, a közös fürdőben forró fürdőt vettünk, a "portápot" felengedtük forró vízzel, ettünk és 9-kor már az igaz túrázók álmát aludtuk.

Szörnyen elfáradtam, nehéz volt az út, a jobb térdem egy korábbi sérülés miatt alapra gyengébb, pokolian fájt. Ezt a túrát tényleg már csak edzettebb jónépnek ajánlom!

A blogolással már látom, hogy mi lesz a bajom, leírni, hogy mi mindent csináltunk, láttunk és közben rövidnek is lenni, és okosságokat mondani, hogy másnap könnyebb legyen. Nem egyszerű! Szerintem bevezetem az Okosságok c. gyors/albegyzést a túrákról:

Okosságok a 17.sz. túráról:
1. Ne csináld kezdőként nagypakkal!
2. Kóspallagra vigyél tápot, mert nem sok mindent találsz a kis községben!
3. Legyen nálad elég víz, mert sehol semmi 20 km keresztül.
4. Élvezd a lenyűgöző természetet és látványt!

Folyt. köv. a második nappal!

Nézegetős kedvű olvasóknak további képek:
https://plus.google.com/u/0/photos/106723330999724688957/albums/6144696547771554305