Nógrád - Kóspallag - Nagymaros; Hátravan 1121,62 km II.

Nem véletlen írok két bejegyzést erről a távról, hiszen egy nap alatt gyakorlatilag teljesíthetetlen.

Szóval ott hagytam abba a kalandozás regébe való behelyezését (alias írást), hogy hulla fáradtan durmoltunk a kis parasztház csendjében. 

7-kor ébredtünk, reggeliztünk, elintéztük ügyes bajos dolgainkat, majd Időképet néztem, és sokkot kaptam, kis hazánk teljes szélességében egy zöldes-kékes felhőmázat kapott. Szuper... Hazamenni nem fogunk, ha már itt vagyunk, plusz itt az ideje megtanulni csúszós (nagyon csúszós) talajon is túrázni, később még jól jöhet.

9-kor indultunk el a csodás időben:

Nagyon jól néztünk ki, de mielőtt még nyakunkba vettük volna  a túrát, gyorsan elugrottunk a főúton lévő ABC-be (Coop), szerencsére nyitva volt, vettünk vizet, amit azonnal megérzett a hátunk, plusz nekem a kötelező túra-kakaó mámor is kellett (nem kellett volna, sose, de tényleg sose reggeliztek be, majd verjetek be rá fél liter kakaót túrázás előtt, mert meghaltok, és általában ne kajáljatok be túlságosan, lelassít, letunyult leszel tőle és általában rossz úgy túrázni).

Kóspallagról mentünk kifelé a betonúton, majd fel az erdőbe a kék jelzésre, itt még egészen tűrhető volt az út, csúszkált, de lankás volt az út, így nem volt akkora probléma a haladással (így utólag visszanézve). Itt született 9:50-kor egy videó is:

Az "ottonról jelentkezünk, azt hiszem..." elég sokat elárult a kedélyállapotomról.

Bandukoltunk szépen, elhaladtunk egy mező mellett (itt legyetek észnél, mert meg kell kerülni a mezőt és utána nehéz kiigazodni, hogy merre kell menni, mert kék jelzés nem igen van - egyébként a tölgyes felé kell indulni). A mezőn találkoztunk egy érdeklődő nyúl úr/úrhölggyel, aki érdeklődve közeledett felénk, de jött két másik elvetemül túrázó, így már sok lett neki és inkább elbújt. 

Az erdős részben haladva odaértünk egy kis patakhoz, ahol egy gerendahídon keltünk át. Addigra nagyon megáztunk, de lőttünk néhány képet, mert nagyon szép volt az egész kis völgy.

Innen már nem volt messze a törökmezei turistaház, viszont fel kellett mászni egy elég meredek oldalon, ahol azt éreztem, hogy jó jó, megyek előre, de csúszok vissza minden lépésnél 5 cm-t. Bosszantó volt, de elértük Törökmezőt, ahol FORRÓ, óriási cserépkályha várt minket, teáztunk és csokiztunk egyet, én próbáltam a nadrágomat viselhetőre szárítani, ez nagyjából össze is jött. Kicsit többet időztünk itt, mint terveztük, de hát ki bánta, amikor összepajtiztunk egy 3 hónapos vad vizslalánnyal. Szörnyen rémséges volt :-). Pecsételtünk és jöttünk. 

Szerencsére, amikor elhagytuk a házat az eső alábbhagyott lelkesedéséből és hamarosan teljesen elállt. A köves úton haladtunk viszont nem a kéken, mert nagyon saras volt addigra minden, kb. 500 méter után tértünk rá vissza. Minden annyira nyugodt és annyira csendes volt. Egyébként innen indul egy tanösvény a Hegyes-tetőre is, helyes kis táblák informáltak minket is. Videók is születtek természetesen, viszont az egyik meghaladta a 100 MB, szóval annak Youtubera kell menni, vagy megtartom magamnak (:-P). De a kisebbik videót megmutatom:

Innen jöttek egy-két szép kaptató, viszont megérte, mert nagyon szép kilátás nyílik a környező hegyekre, ahol a Csóványos is ott van, láthatjuk honnan jöttünk és szépen hátba is veregethetjük magunkat.

Köves-mezőn megpihentünk és a térdemre való tekintettel lementünk a K+-on Nagymarosra (na de szó ne érje a ház elejét kb. 2-3 héttel korábban bejártuk a maradék részt!), innen indultunk haza (itt majdnem elfelejtettünk pecsételni).

Fantasztikus két napot tudunk a hátunk mögött, gondolom az első túra is olyan, mint a többi első, nem lesz többet ilyen. Végül is, örülök, hogy megcsináltuk, a Csóványosnál már csak két magasabb hegy van Magyarországon, tehát azokra is képes vagyok (annak kellene lennem). A másnapi térd, far, vádli és egyéb fájdalmakról itt most nem beszélek, ez vele jár, majd megszokom.

Okosságok:

1. Legyetek észnél a jelzésekkel, könnyen el lehet téveszteni az jelzéseket, ha nem figyel az ember, senkinek se hiányzik plusz 8 km (főleg nem szakadó esőben).

2. Nagymaroson, ha lejöttök a K+-on vigyetek gáz/paprika sprayt (kutyák ellen).

Következőleg egy pesti egy napos túra a cél, remélem még májusban összejön egy hétvégén, plusz Pünkösdkor is jó lenne menni egyet. Addig valószínűleg nem jelentkezünk, hacsak nem szerzünk valami hihetetlenül király túrázós cuccot!

Kékezzetek, mert az jó! ;-)

Nógrád - Kóspallag - Nagymaros Hátravan: 1121,62 km I.

Mint korábban is írtam többen nem javasolták a 17.sz. túrát kezdőknek (ki is fog derülni, hogy miért, én kezdőként senkinek se javasolnám), de bevállaltuk csak kicsit fordítva, mint az OKT honlapján van, tehát Nógrádról mentünk Nagymarosra.

6.48-as vonattal indultunk Ceglédről, valamivel fél 10 után értünk Nógrádra (Vácon megvárja a zónázót a nógrádi kispiros). Az idő kellemes volt, épp jó a túrázáshoz (de jött itt még kutyára dér...)

Az állomáson pecsételtünk, így megszereztük életünk első Kéktúra pecsétjét (ez láncon van, tintapárna nélkül, a jegykiadás nem működik, szóval vigyetek párnát ti is!):

Itt valószínűleg boldognak és vidámnak tűnhetünk, de ez egészen addig tartott, amíg az állomásról jobbra elfordulva ki nem értünk ehhez:

Na, nem mintha előre nem tudtam volna, hogy nagyon sokat kell gyalogolni aznap és nagyon felfelé, de itt még 15 kilométerre volt a Nagy-Hideg-hegy (és akkor még szembesülni se akartam azzal, hogy Kóspallag mennyire volt).

Szóval, elindultunk szépen a kék jelzésen, így a várat mi kihagytuk, pedig biztos érdemes lett volna megnézni, de tudtuk, hogy feszített lesz a napi program és sajnos nem jut rá idő, de megyünk még Nógrádra.

Kellemesen haladtunk felfelé egy mező mellett, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a völgyre, a várra, majd egy erdészeti úton haladtunk tovább, időnként kanyarogni kellett (érdemes figyelni, mert a biciklis kék elmegy másfelé, nehogy elmenjünk vele). 

Elhagytuk a Régi zsidó temetőt, a Kálvária-dombot, átgázoltunk egy patakon (hogy én azt mennyire élveztem) itt már egyre inkább haladtunk befelé az erdőbe. Menjünk fel és le, ez kellemes ki erdei séta volt. Útközben találkoztunk 2 Vuk rokonnal, helyesek voltak, de gyorsan el is szaladtak előlünk, de ez így is van rendjén.

A Saj előtt megálltunk a patak parton fotózni, és egy újabb kisbarátra leltünk, ahogy a képek is mutatják majd (sietős dolga volt és félt is tőlünk egy-két fotó után hagyjuk menni a dolgára). A Saj-forrásnál volt az első szünet, ahol ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat. A forrás nem igazán működik, kevéske víz szivárog belőle. 

Nos... A Saj-forrást elhagyva megtudtam mi az a Magyarok Istene. Kettő olyan kaptató volt a Fultán-keresztig, hogy azt hittem fogok egy kidőlt farönköt és leszánkázok rajta, majd hazajövök, na és itt volt az első indok, hogy miért NE menjek első túrázók oda, de becsülettel lihegtem, pihegtem és tűrtem a fájdalmat, miközben Karesz kecske módjára szökkent fel a Fultán-keresztig. Bosszantó....

Én a legőszintébben mondom, hogy az hittem, amíg felérünk elpusztulok, de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem konkrétan a 10 kilogrammos táskával együtt dőlök be egy szakadékba.

 Nem tudom a képen mennyire látszik az elgyötört fejem, de itt már az volt és még jött a legjobb buli a Csóványosig ("ahonnan majd már csak lefelé megyünk" - mondta K. bíztatólag - teszem hozzá egy kegyes hazugság volt).

A Fultán-kereszt útán még jött egy kellemes kaptató, de felértünk a Csóványosra 2 pihenővel és kb. 2 fotó szünettel úgy 2 órára.  

Jó érzés volt szétnézni a most már kilátóként használt geodéziai toronyból, itt már sokan voltak, de sokat nem időztünk, indultunk tovább az egyre inkább baljós felhők alatt a Nagy-Hideg-hegy felé. 

Mondanom sem kell, hogy itt is vannak olyan részek, hogy amelyeket ismét NEM ajánlok kezdő túrázóknak, amire beértünk pecsételni már nagyon csúnyán gyülekeztek a felhők, mire kijöttünk már fel kellett szerelkezni eső elleni védelemmel, de biztatott a tudat, hogy mindjárt elindulunk Kóspallagnak lefelé (innen kb. laza 9 km volt még), de két óra alatt lejöttünk a hegyről. Kisinócon pecsételtünk elindultunk, mint kiderült a régi Kéken, így kicsit "eltévedtünk", mert elvileg még fel vitt volna Kóspallag mellett az út, de mi a régi Kéken jöttünk le a községbe.

Hulla fáradtan megérkeztünk a szállásra, ahol elfelejtették az érkezésünket így nem volt bekapcsolva a fűtés, pedig igazán elkélt volna, de a szállásadó becsületére legyen mondva, hogy "bepöffentette" a radiátort és hamar meleg lett.

Háromnegyed 7-re értünk le, kb. 10-15 perces dolog volt a tulajjal, kedves kis paraszt ház átalakítva (Szépvölgyi Faluturizmus) turista szállásnak, a közös fürdőben forró fürdőt vettünk, a "portápot" felengedtük forró vízzel, ettünk és 9-kor már az igaz túrázók álmát aludtuk.

Szörnyen elfáradtam, nehéz volt az út, a jobb térdem egy korábbi sérülés miatt alapra gyengébb, pokolian fájt. Ezt a túrát tényleg már csak edzettebb jónépnek ajánlom!

A blogolással már látom, hogy mi lesz a bajom, leírni, hogy mi mindent csináltunk, láttunk és közben rövidnek is lenni, és okosságokat mondani, hogy másnap könnyebb legyen. Nem egyszerű! Szerintem bevezetem az Okosságok c. gyors/albegyzést a túrákról:

Okosságok a 17.sz. túráról:
1. Ne csináld kezdőként nagypakkal!
2. Kóspallagra vigyél tápot, mert nem sok mindent találsz a kis községben!
3. Legyen nálad elég víz, mert sehol semmi 20 km keresztül.
4. Élvezd a lenyűgöző természetet és látványt!

Folyt. köv. a második nappal!

Nézegetős kedvű olvasóknak további képek:
https://plus.google.com/u/0/photos/106723330999724688957/albums/6144696547771554305

Túraterv

Hosszas nézegetés, keresgélés után a korábban említett kóspallagi szállás mellett tettük le a voksunkat.

Pénteken Karesz hazaért a munkából és neki fogtunk a túra kidolgozásának, ahol jött egy pont, amikor úgy éreztem K.-nak elment az esze, de őszintén mondom. Mert értem én, hogy ő képes megtenni két nap alatt fel-le 38, akármennyi kilométert, de én erre képtelennek érzem magam (még most is, pedig muszáj leszek). Mindenesetre kedves tőle a belém vetett bizodalma. 

Na, és mire ez  a nagy felháborodás tőlem? Hát erre:

A túraútvonal az Országos Kéktúra igazolófüzetből

Mi "fordítva" tervezzük a túra megtételét, mint ahogy a füzet mutatja, tehát Nógrádról indulnunk 1 nap (?!) alatt elérünk Kóspallagra, onnan pedig másnap Nagymaros, aztán haza,  és elvileg vasárnap jövök az új bejegyzéssel (vagy Karesz a gyászjelentésemmel - ez itt a vicc helye, lehet kérem mosolyogni).

Őszintén remélem, hogy képes leszek megtenni ezt a távot. Igaz, nem számít, hogy a legtöbb blogon, könyvben azt írják, hogy: "Ne ezzel a túrával kezdjük a Kéktúrát, mert egy életre elmegy tőle a kedvünk!". 

Mindenesetre eszembe jutott egy kedves kis kép erről a bejegyzésről:

Forrás: ide katt

Azt hiszem ez a lépcső jól szimbolizál majd engem pénteken felfelé menet a Csóványosra. Jelenleg egyébként a megpróbálom! szakasznál tartok, azt hiszem.

Maga a túra a hivatalos OKT oldalon: http://www.kektura.hu/utvonal/14-okt-reszturak/30-17-sz-tura-borzsony-hegyseg-nagymaros-nograd

Dechatlon nagybevásárlás

Szombaton nagy sebbel-lobbal átbaktattunk Kecskemétre a Dechatlonba beszerezni a még hiányzó dolgokat, legalábbis, ami szerintünk hiányzó. 

Első és mondhatni legfontosabb a túra félcipők beszerzése volt, eddig Olang bakancsokban jártuk az utakat. Hozzátenném, hogy Karesz ebben a bakancsban csinálta végig az öt éves földrajz szakot (értem ezalatt a terepgyakorlatokat), és köszöni szépen jól van. Tehát, ez itt az Olang bakancsok reklámjának helye. Az enyémről még nem tudok nyilatkozni, maximum 10x volt rajtam. Jelezném, hogy ha valaki Olang bakancsot vásárol, felejtse el az 5*-os kényelmet, viszont kap egy elég strapabíró jószágot, tehát hajrá.

A félcipőnél kitételnek éreztük, hogy legyen vízálló. Itthon már nézettük, hogy melyik lábbelit hozzuk majd el, végül nekem a következőre esett a választásom:
Itt tudjátok megnézni a cipőt.

Igen, mindenki jól lát ez egy gyerekcipő, de mivel a lábam 35-36 körül mozog, várható volt, hogy érdemes lenne ezen a részen is szétnéznem. Leginkább az szólt mellette, hogy kényelmesebb volt, mint a női félcipő, amit még néztem, másrészt vízállóbb, harmadrészt (talán a lenyomósabb indok esetemben) nem tudom lerúgni az orrát (magassarkúban is tervezni kellene valami ilyesmit :-) És plusz egy pozitívum: le volt akciózva 6990-re. Ó je! :)

Karesz választása az Aprenaz 100 félcipőre esett: http://www.decathlon.co.hu/arpenaz-100-novadry-turacipo-id_8298761.html 
Erről majd őt is meginterjúvolom.

Egyébként teszteltük a lábbeliket már ebsétáltatás közben (ha tör, akkor ne 15 km törjön először és tudjuk, hogy mire számítsunk). Karesz azt mondta, hogy kényelmes a jobb kislábujját macerálja, de neki azt majdnem minden cipő. Nekem is bejövős a "cipellő", nekem a sarkok lesznek a kritikus pontok (Leukoplastot fel a túra előtt!).

Ami kellett még (és ami grátisz volt): az a hátizsák. Karesznak egy kb. 70 literes hátizsákja van, nekem egy 50-es. Tehát ez előre tudtuk, hogy noway - ezt nem cipeljük, magában sem, nem hogy megpakolva. 

Mindketten ugyanazt a 40 literes típust választottuk: http://www.decathlon.co.hu/forclaz-40-air-hatizsak-id_8243262.html
Karesz kékben, én pirosban. Egyébként a kék most akciós, 11990 forint. Ez, azonban a webshopban nem látható. A legfőbb indokok, amiért ők lettek: a hát kialakítása: gyakorlatilag, alig ér a háthoz és nyáron, majd azt a kevés pontot is a pokolba fogjuk kívánni, ez biztos. Egyedüli nagy hiányossága a szememben, hogy az alján nincsenek kapcsok, így nem lehet alulra se sátrát, se hálózsákot se semmit berakni, ha jól szolgál akkor majd megbocsájtom neki. 

Hozzátenném, hogy én még mindig úgy gondolom, hogy ezeket megrakva még mindig sírni fogunk, főleg nyáron.

A grátiszok pedig nadrágok voltak, akciósak. Ezeket annyira nem találtam a webshopban, de annyira nem is keresgéltem.

Bermudák

A képen látható bermudákat (nagyon jól mutatnak a zebrán :D) 1990 és 1490-ért tudtuk beszerezni, mivel kellően pufók vagyok ahhoz, hogy a kisebb férfi nadrágok jók legyenek rám, így úgy döntöttem, hogy én is benevezek rá, mert túrázáshoz tökéletes lesz (szóval boyfriend styleban nyomom majd, mert ott majd úgyis számít majd, nyilván). 

Lecipzározható szárú túranadrág K.-nak

3990-ért szereztünk párocskámnak egy ilyet, régi nagy vágya volt, azóta is szereti, nézegeti. Egyébként tényleg jó, mert könnyű, vékony és 2in1.

Szóval, ezeket a csodákat szereztük be, élesben bevetve pénteken lesznek, leghamarabb vasárnap lesz róla tapasztalásos bejegyzés.

UI.: tartozok a cipős képekkel, de azok tegnap az ebsétáltatásnál bekoszolódtak, szóval azokról majd később.

Ahogy jött a kedv, úgy ment is....

A cím szó szerint értendő, a Duna-kanyarban szállás találni könnyű, ha az embernek épp kedve van 10 000 forintot (de aki költekezőbb kedvében találja a kék, annak 40 000 - 50 000 forintért is tudok ajánlani szállást) kifizetni  két főre azért, hogy este hullafáradtan bedőljön az ágyba, reggel pedig korán távozzon a helyszínről, hát őszintén megmondom nekem a legkevésbé sem volt. 

Eddig körülbelül 8 órát töltöttem szállás kereséssel, nem túl eredményesen (turistaházban 3500 forint/éjt is túlzásnak érzek).

Tegnap találtam egy nénit Nagymaroson, aki 2600 forintért kiadná a szobát, őt viszont azóta nem lehet elérni (éljen). Szóval, nem tudom mit fogunk csinálni, de mivel én nem leszek hajlandó az egész Kéket zergemódjára végigügetni, ezért egyre inkább úgy néz ki, hogy jobb lesz, ha megbarátkozok a "sátrazás az erdőben" fogalommal. Ami azért vicces, mert félek a sötétben, de nem csak úgy, hogy hm de sötét van és jaj mi van az erdőben, hanem a konkrétan rettegek a sötétben, itthon is... Itt is van az ideje egy újabb fóbia legyőzősének (Hajrá Petrácska).

A bejegyzés megírása óta annyit változott a szitu, hogy Karesznak sikerült találni Kóspallagon 3000 forintért egy szállást, azt mondta bevállaljuk, hát mit tegyek, mit nem, ő a túravezető (papírja is van róla). 

Túraterv hamarosan!

Elkezdjük?!

Elkezdjük... 

Április elején a párommal elmentünk túrázni a Börzsönybe, után hazafelé a vonaton feljött, hogy milyen jó lenne gyakrabban túrázni. 

A párom (Karesz) régóta szerette volna bejárni a Kéket, biológia–földrajz szakos tanárként hozzá mindig közel állt a túrázás, el is végzett egy túravezetői tanfolyamat, szóval nekem szerencsém van, ő mindent kézben tart (remélhetőleg), ami a túrákat illeti, nekem meg jut a humánokkal való érintkezés része (szállásszervezés, jegyek intézése stb). Ami engem illet, legalább 6-7 éve szeretném bejárni a Szent- Jakab zarándok utat, de végzős egyetemistaként anyagilag eléggé kimerítő lenne, másrészt minek menjek el Spanyolországig, ha itthon ugyanazt tudom elérni (lelki szinten), mint ott. Harmadrészt pedig megismerem saját hazámat. Hozzám is közel állt mindig a természet kiskoromban szüleim kerékpáron vitték a biciklis Kéken.

Szóval, a hazafelé úton Zebegényből arra jutottunk, hogy mielőtt elkezdenék dolgozni elkezdjük a Kéket. Másnap neki is álltunk keresgélni a neten, milyen térképet vegyünk, hol lehet beszerezni az igazolófüzetet stb. A Facebook persze kihagyhatatlan játszmás, hiszen tudunk embereknek kérdést feltenni, akik már jóval tapasztaltabbak nálunk (Országos Kéktúra hivatalos oldala, ez pont az aminek a neve is mondja, a másik csoport pedig az OKT, itt ér kérdezni, válaszolni).

A tervezgetés után a tettek mezejére léptünk (illetve Apukám, mert ő hozta el Pestről a csomagot), beszereztük ezt a könyvcsomagot plusz még egy igazolófüzetet: 
http://www.cartographia.hu/kektura-csomag.html

Összességében soknak tűnhet, de akárhogy is számolgattuk, hosszútávon ez érte meg. Ezeken a térképeken tényleg mindent megtalálunk, leírásokkal stb. Élesben jövő héten lesznek tesztelve.

Tehát, így jutottunk az elhatározásig, jövő héten elvileg megkezdjük, erről bővebben akkor, addig is hétvégén irány a Decathlon, hiányzó cuccok beszerzése.