A cím szó szerint értendő, a Duna-kanyarban szállás találni könnyű, ha az embernek épp kedve van 10 000 forintot (de aki költekezőbb kedvében találja a kék, annak 40 000 - 50 000 forintért is tudok ajánlani szállást) kifizetni két főre azért, hogy este hullafáradtan bedőljön az ágyba, reggel pedig korán távozzon a helyszínről, hát őszintén megmondom nekem a legkevésbé sem volt.
Eddig körülbelül 8 órát töltöttem szállás kereséssel, nem túl eredményesen (turistaházban 3500 forint/éjt is túlzásnak érzek).
Tegnap találtam egy nénit Nagymaroson, aki 2600 forintért kiadná a szobát, őt viszont azóta nem lehet elérni (éljen). Szóval, nem tudom mit fogunk csinálni, de mivel én nem leszek hajlandó az egész Kéket zergemódjára végigügetni, ezért egyre inkább úgy néz ki, hogy jobb lesz, ha megbarátkozok a "sátrazás az erdőben" fogalommal. Ami azért vicces, mert félek a sötétben, de nem csak úgy, hogy hm de sötét van és jaj mi van az erdőben, hanem a konkrétan rettegek a sötétben, itthon is... Itt is van az ideje egy újabb fóbia legyőzősének (Hajrá Petrácska).
A bejegyzés megírása óta annyit változott a szitu, hogy Karesznak sikerült találni Kóspallagon 3000 forintért egy szállást, azt mondta bevállaljuk, hát mit tegyek, mit nem, ő a túravezető (papírja is van róla).
Túraterv hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése